9.rész

Sziasztok! Első sorban boldog gyereknapot! Másodszor nagyon szomorú vagyok hogy nem kapok kommenteket,nem tudom érdemes-e folytatni a blogot...Kérlek jelezzétek! Előre is köszönöm :)! Jó olvasást!
Ölelés


Ya Ou-nak küldtem egy biztató mosolyt, vett egy mély levegőt és belépett.

*Ya Ou szemszöge*

Mikor beléptem nem hittem a szememnek. Olivér zokogott.

-Tesó mi a baj?-közben nekem is egy könny csepp futott végig arcomon

-Berni nem fog meg bocsájtani elrontottam az egészet-és bele vert a falba egy nagyot.

-Hallod tesó szegény fal mit vétett neked meg most inkább azon legyél minnél jobban legyél utána meglátjuk a dolgokat jo?

-Köszi teso hogy itt vagy mellettem ésmegbocsájtasz nekem?

-Persze.-és szorosan megöleltük egymást.

*Berni szemszöge*

Lassan kullogtam haza felé nem akartam nagyon sietni tudtam hogy anyáék otthon lesznek. Telefon rezgésére lettem figyelmes. Anya hívott.

-Szia Kari!

-Szia babám! Mi a baj mi történt?

-Haza érek mesélek. De most leteszem. Szia!

-Jól van édesem. Szia!

Ahhoz képest hogy alig párnapja  ismerem de nagyon nagy a bizalmam felé bár az emberek  felé nehezen nyílok meg. Benne van valami de nem tudom mi. Lassan hazaértem.

-Megjöttem!-kiabáltam be.

-Szia Kicsim!-hallottam Kari hangját a konyhából

Halkan oda mentem hozzá és hátulról át öleltem.

-Berni úgy meg ilyesztettél.-mosolygott rám de mikor meg látott le fagyott a mosoly a szájáról.-Mi történt?

-Olival összevesztünk mert félreértett mindent és azt hitte megcsalom ezért ő is megcsaltés elment egy bárba és ott smárolt egy lánnya.-mondtam a végén elcsukló hangon.- És verekedésbe keveredett és kórházba került.-éreztem hogy a sós víz végig folyik az arcomon.

-Jaj édesem!.szorított megához sokáig lehettünk így a telefon csengésére rezzentünk szét. Ya Ou volt.

-Szia Ya Ou!-modtam a sírásközben

-Szia Berni! Mi a baj?

-Semmi semmi…

-Oli igaz?

-Telibe talált.

-Öltözz át és gyere be a korházba.

Szót fogastam felöltöztem egy kis sminket tettem magamra és már indultam is.

-Kari megyek be Olihoz majd jövök.-pusziltam meg

Ajtót sietősen zártam be és szinte futottam a kórházba. Egész úton azon gondolkoztam hogy vajon mi lehet hogy így sürgetett Ya Ou. Olinak lehetett valami baja… ebben a pillantaban a kórház bejáratánál találtam magam.

-Sziasztok!-öleltem meg egyesével mindenkit

-Szia Berni!- Jött hozzám a Ya Ou és félre húzott.

-Mi a baj? Mi történt?

-Menj be.-mondta Ya Ou lehajtott fejjel. Engedelmeskedtem neki, nem tudom miért.

A szemeim meg teltek könnyel ahogy beléptem. Olivérből minden féle cső lógott ki.

-Te jézus isten.- a földre rogytam és csak sírtam.Sziki lépett utána be az ajtón de nem kaptamfel a fejem csak sírtam tovább.

-Berni állj fel!

-Sziki nem bírom! Miért érdemlem meg ezt?-felhuzott és szorosan magához ölelt és ki vitt. Kinnt már ott volt Benny és a barátnője, Ya Ou is. Elsőként Ya Ou jött oda hozzám ő is sírt.

-Berni, Oli erős és túl fogja élni!-hosszassan ölelt és szorosan éreztem hogy már nem nagyon kapok levegőt.

-Ya Ou nem kapog levegőt!

-Bocsi-hajtotta vissza fejét

-Semmi gond.-próbáltam rá mosolyogni.Ezután hosszadalmas csend lett. A csendet magassarkú cipőkoslatása törte meg. Mikor Ya Ou meglátta teljesen elfehérdett, én csak kérdőn néztem rájuk.

-Te mit keresel itt Ági?

-Olivérhez jöttem. Hallottam anyukájától hogy beteg.

-Olivérrel már rég vége van nem érted?!-teljesen kikelt magából Ya Ou

-Mi van?1. Ki vagy te? 2. Mi az hogy Oliés közte mindennek vége?!-már én is ordíbáltam

-Szia! Én Olivér barátnője vagyok Ági!-nyujtotta felém a kezét.

-Mi az hogy Olivér barátnője?-indultam a nő felé de Ya Ou elkapta a kezemet mert tudja h bevernék neki egyet- Te senki vagy Oli életében érted?!

Ági elfutott én sírva rogytam össze. Miért érdemlem ezt?

Csend volt Ya Ou és Sziki vígasztaltak.

-Elnézést kisasszony kérem szépen álljon fel a hideg kőről mielött felfázik.-szólt a doktor úr.

-Rendben.-felültem a székre és folytattam a zokogás már Sziki is sírt nem csak mi Ya Ouval, a doktor Olihoz ment be utána egy fél órával jött ki.

-Elnézést ki Olivér barátnője?-én felálltam és oda mentem az orvoshoz

-Igen?-már vörös szemeim voltak a sok sírástól

-Kisasszony Olivér fennt van és beszéltem vele- gyomrom görcs be rándult- és elmesélt mindent…végig sírta. Lehet hogy ez akadályozza a gyógyulásban a beteget kérem beszéljen vele.-erre rohantam a szobába ahol a szöszi feküdt.

-Szia!-mondtam remegó hangom majdnem elsírtam magam

-Berni én..én.. gyere ülj le és beszéljük meg.-láttam ő is sírt természetessen leültem mellé.

-Oli de miért?-elvesztem írisz szemeiben a másik pillanatban azon kapom magam hogy ajkaink összeragadnak,de érzéki csókunk egy nem várt személy szakítja félbe…