27.rész

Sziasztok!

Hát meghoztam az új rész! Kérlek komizzatok és pipáljatok!

Jó olvasást!

Egyszer csak szorítást éreztem....Nem Olivér volt hanem Ya Ou.
-Szia!-szólt
-Hello!
-Felkelt?
-Mióta én itt vagyok azóta nem.-jöttek újra könnycseppek a szemembe.
-Nyugodj meg! Erős!-mosolygott rám.
-És ha nem?-hajtottam le fejem miközben arcáról eltűnt a mosoly.Legúgolt és ezt mondta:
-Negatívan ne állj semmihez! Pozitívan! És tudom hogy túléli mert nem ez az elő balesete.
-Bízom benne.-ekkor egy mosoly szökött arcomra, magam sem tudom miért.

*Másnap*

Mikor felkeltem párom gyönyörű szemét láttam.Boldogság elöntötte az egész testem nem bírtam megszólalni a boldogságtól.
-Jó reggelt kicsim!-szólt az imént említett személy.Válaszképp csak megcsókoltam.  Csókunk gyengéd szenvedéllyel teli volt.A levegő hiány választott minket szét. Szem kontaktusunkat nem szakítottuk meg egy pillanatra se csak akkor amikor benyitottak a szobába.
-Olivér! Végre felkeltél!-mondta Bencus fülig érő szájjal majd a többiek is követték őt.
-Fiúk én gyorsan haza rohanok lefürdök és átöltözöm addig itt maradnátok?-néztem rájuk kérlelve.
-Persze!-feleltek egyszerre
-Nem vagyok kis gyerek...-húzta a száját a szőkeség.
Egy gyors csókot nyomtam a szájára a fiúktól elköszöntem és rohantam haza.