28. rész

Sziiasztooook!<333

 Haza jöttünk Balcsiróól és nagy jóó volt!!!! De most nem is ez a lényeg :)) Kérlek iratkozzatok a blogra és sokat kommizatok ITT az oldalon lehetőleg :))

 Jó olvasást!! :)) <33

Egy gyors csókot nyomtam a szájára a fiúktól elköszöntem és rohantam haza.
Otthon lefürödtem ettem egy kicsit és elmeséltem apáéknak a történteket és teljesen megértettek és ők is bejöttek velem a kórházba. Olivérnek vittünk kaját hogy ne éhezzen és tettünk be neki ruhát is.
Az út csendesen telt. Boldog voltam megint hogy Olivér itt van mellettem.
Mosolyogva mentünk be a kórházba. Mikor Olivér szobája előtt voltunk kettő benga állat megállított hogy nem mehetek be.
-Mi az hogy nem mehetek be a barátomhoz a kórházba?-keltem ki magamból és ordítottam torkom szakadtából amiért mindenki rám nézett.
-Elnézést hölgyem de csak a munkánkat végezzük.
-Semmi baj, megértjük és nem is magukat okoljuk.-mondta Kari.
Eszembe jutott amit Olivér még mikor utoljára kórházban volt miért nem akarja hogy ott legyen anyuja mert ő csinálná ezt. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a számot
-Szia Edina!Berni vagyok, itt vagy bent Olinál?
-Szia Bernikém! Igen, miért?
-Kitudnál jönni az ajtó elé megmondani az úri embereknek hogy bemehetünk?
-Persze!-ezzel bontotta a vonala és már nyílt is az ajtó.
-Fiúk ők itt velünk vannak őket mindig engedjétek be.-mondta Edina.
-Köszönjük szépen!-öleltem meg.
-Sziasztok!-köszönt és öleléssel üdvözölték egymást. Örülök hogy kijönnek a szülők mert így nem kell ezen rágódni.
-Édesem hoztunk neked kaját.-mosolyogtam rá.
-Már annyi kajám lesz. Panni is hozott, Ákos is , anya is és még ti is.
-Nem fogsz éhezni.-nevettem fel.
-Az biztos.-ebben a pillanatban egy olyan személy jött be akire nem számítottam...