32.rész

Sziasztok! <33

Nagyon sajnálom hogy egy jó ideje nem hoztam részt :((

De most megpróbálok több részt írni hogy eljussunk a 40.részhez.

És a blogot utná hivatalosan is befejezem!

És a minden úgy megy akkor vagy őszi vagy téli szüneben hozom a második évadot. :)

Nagyon szépen köszönöm Szatmáry Zsófynak a segítségét! :)

Jó olvasást! :) <333

Könnyekkel a szemében hagyta el végül nehéz szívvel a kórházat kínai barátunk kíséretében.

*Berni szemszöge*

Nem volt szívem elmenni, de Edina kérése volt. Az anyukámnak tekintem, mióta ismerem. Nagyon szeretjük egymást és Karival is jól kijönnek. Imádom őket, amikor velük vagyok nyugodtnak és magabiztosnak érzem magam. Azt se tudom apáék hogy vannak, eddig csak a saját és Olivér dolgával foglalkoztam.Ez már önzőség. Meglepem őket ma valamivel.

Ilyen gondolatok keringtek a fejemben és mikor feleszméltem, már Ya Ou nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.

 -Köszönöm szépen a fuvart és azt is hogy mellettem állsz.-öleltem meg.

Jó szorosan magához húzott és csak ennyit súgott a fülembe.

 -Nincs mit, a barátoknak ez a dolga.-és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Ya Ou, olyan vagy, mintha a bátyám lennél. Megvédsz és mindig mellettem állsz. Ennél több nem is kell.-hirtelen eltolt magától mélyen a szemembe nézett , aztán visszahúzot

Hallottam a szívverését, ami megnyugtatott, de el kellett válnunk, nehogy azt higgye, hogy szerelmes vagyok belé.

 -Mennem kell most már te is menj haza és aludj egyet.-három puszit adtam az arcára és már mentem is be a lakásba.

 *Ya Ou szemszöge*

 Mikor Berni igent mondott arra, hogy hazavigyem egyből eszembe jutott, hogy megmondjam mit érzek iránta. A kocsiban láttam, hogy aranyosan elmélkedik és inkább hagytam, hogy majd amikor elválunk,  akkor vallom be neki az érzéseimet. Gyorsan a lakásáig értünk, az utat néma csendben tettük meg.

Amikor megölelt és elmondta, hogy a bátyjának tekint, eltoltam magamtól. A szemébe néztem és meg akartam csókolni, de nem tudtam megtenni, inkább magamhoz húztam és újra megöleltem. Miután elköszöntem tőle, kocsiba ültem és hazahajtottam. Otthon letusoltam és leültem a kanapéra gondolkozni. Egyszer csak ajtónyílást hallottam és a hang irányába fordultam, ahol Ákost láttam meg.

 -Mi van tesó? Sötétben ücsörögsz egyedül? Ez nekem nagyon nem tetszik.

 -Tudod Olivér kórházban van és Bernit így látni, gyötrő dolog.

 -Figyelj Ya Ou nem akarom összetörni az álmaidat, de Bernit felejtsd el. Ne fuss utána, van neki valakije. Ha valamit szeretne, megkeresi a társaságod.

 -Ákos hogy neked milyen igazad van! Nem fogok én utána loholni. Na én megyek, lefekszem, majd ha te kelsz fel előbb tükörtojást és kávét kérek. Te mit kérsz?

 -Ugyan azt amit te. Jó éjt!

 -Kösz neked is!

 *Berni szemszöge*

 Amikor haza értem, vettem egy forró fürdőt és már feküdtem is le aludni. Eszembe jutott egy ötlet, hogy apát és Karit meglepem reggel. Felhúztam az ébresztőmet 8 órára és írtam egy sms-t Edinának.

„Szia Edina! Ne maradj fent sokáig neked is kell pihenned! Puszil: Berni”

 Nem kellett sok idő és már jött is a válasz.

„Szia Berni! Nyugodj meg, fogok pihenni, majd reggel találkozunk! Puszi: Edina”

 Nem kellett sok idő és elaludtam.

*Reggel*

A telefonom ébresztőjére keltem. Kipattantam az ágyból, gyorsan összeszedtem magam és lementem a megcsinálni a reggelit. Szívecske formájú amerikai palacsintát sütöttem. Minden kész volt, tettem hozzá kettő pohár friss narancslevet és egy levelet.

 Gyorsan összepakoltam magam után és elmentem a boltba. 15 perc alatt megjártam, s mikor hazaértem Kari mosogatott.

 -Szia bogaram! Finom volt a reggeli!

 -Köszönöm szépen! Örülök, hogy ízlett.

 -Hívtak a kórházból,hogy Olivér fent van és hogy bemehetsz hozzá.

-Ez remek, úgy is hoztam gyümölcsöt, viszek neki.-összepakoltam, ami kell és indultam is. -Amikor odaértem már nem mosolyogtam, hisz mindenki sírt. Bementem Olivérhez, ő is sírt.

 -Mi történt szerelmem?-már attól könnyek gyűltek a szememben, hogy láttam sírni.

 -Édesem, kisebb agydaganatom van. Nyugodj meg, most fognak műteni és nem lesz semmi baj.-először fel sem fogtam mit is jelent ez. Aztán néhány másodperc alatt összetörtem teljesen. Nem bírtam tovább, én is zokogásban törtem ki.