30.rész

Sziasztoook!<3

Van egy nagyon jó hírem ennek a blognak még a hónapba ha nem akkor a jövő hónapba meg lesz a következő évada mivel találtam egy társ szerkesztőt, úgy hogy mikor iskola lesz akkor ő is fog nekem segíteni :) Most az ő általa írt folytatás következik!

U.i.:Komizzatok ,pipáljatok és iratkozzatok!Lássuk mennyire tetszik nektek az amit ő összehozott nektek :)

Jó olvasást!

Üdv.:Wayerek <3

Nem sok idő telt el és a főorvos úr kijött. Én berohantam és csak annyit láttam, hogy Olivér sír…

 - Mi az, mi történt? – ültem le az ágy szélére, aggódva néztem rá, miközben megszorítottam kezét. A többiek is bejöttek eközben és a fiúk is megijedtek.

 - Olivér mondd már mi van! – emeltem fel hangomat, de választ nem kaptam, csak sírt.

 - Azt hiszem, most jobb lenne, hazamennének – hallottam magam mögött egy orvos hangját, mi meg vonakodva ugyan, de elhagytuk a szobát. Rémesen éreztem magam, nagyon aggódtam érte. 

 Mindenki eljött hozzánk, és csöndben ültünk a nappaliban, mikor is én törtem meg a csendet.

 - Szerintetek… mi lehet vele? – kérdeztem fel sem nézve miközben elkezdtem sírni. 

 - Berni kérlek, ne sírj – ült mellém Ya Ou és átkarolta vállamat – Emlékszel mit beszéltünk? Erős! Bármi is van vele, ezt is átvészeli! Miattunk, de legfőképp miattad – vígasztalt, de neki is elcsuklott a hangja.

 *Ya Ou szemszöge*

 Miközben Bernit vigasztaltam, én is aggódtam a barátomért. De mivel Berni nem volt jól és rosszul is nézett ki, gondoltam jól jönne neki egy támasz.

 - Gyere, menjünk fel a fürdőbe, mossuk meg az arcod.

Berni alig tudott lábra állni, így rám támaszkodva mentünk fel a lépcsőn.

Leült a kád szélére én pedig egy törölközőt bevizezve mostam le arcát. Már nem is sírt, csak üveges tekintettel meredt rám.

 Hírtelen ötlettől vezérelve két kezembe fogtam arcát majd egy puszit leheltem homlokára, majd szemébe néztem.

 - Minden rendben lesz.

 - Tudom – válaszolta és egy újabb könnycsepp gördült végig arcán.

 - Menjünk vissza a többiekhez – ajánlottam fel, de még mielőtt elindultunk volna, telefonom SMS jelző hangjára lettem figyelmes.

A küldő Olivér volt.

*Berni szemszöge*

Miután Ya Ou kicsit rendbe szedett, úgy gondoltuk, visszamegyünk a többiekhez. Ám Ya Ou kapott egy SMS-t. Megnyitotta, de egy ideig csak a képernyőre meredt.

 - Mi a baj?

 - Olivér írt… Azt írja, hogy… - kezdett bele, de csak hallgattam a szavakat, és nem jutottak el teljesen az agyamig. Nem akartam, hogy eljussanak.

 Ismét záporoztak a könnyeim. Elrohantam Ya Ou mellett, aki még most sem mozdult meg. Leviharzottam a többiekhez, el kellett mondanom nekik.

 Ám mikor leértem, és mind rám néztek, egyszerűen összeestem.

 - Olivér… Olivér… - küszködtem a szavakkal, a többiek nem értették mi a történt. 

 - Be kell mennünk a kórházba – hallottam magam mögött egy hangot, és mikor...