21.rész

Sziasztok!Meghoztam az újabb részt remélem tetszik!Jó olvasást!

U.i.:Pipáljatok és komizzatok!

Este halk nyögéseket hallottunk és mikor megláttuk kik voltak azok.....
Bence és Panni volt.Olival elnevettük egymást mert Bence aludt és biztos jót álmodhatott.Még Panni is felkelt és szakadt a röhögéstől és rá egy olyat 10 percre mindenki fent volt Bence miatt és mindenki a hasát fogta mert már fájt a röhögéstől.
-Min nevettek?-kelt fel az álom szuszék
-Rajtad ahogy álmodban nyögtél..-mondta Ya Ou miközben próbált lenyugodni de nem járt sikerrel.
-Pedig nem is álmodtam semmit!-mondta az ártatlan bárány.
-Persze jó kifogás!-szólt közben Jia Yun.
-Komolyan!
-Na jó hagyjuk feküdjünk vissza!-mondtam hogy szegény Bence ne legyen annyira kellemetlen helyzetbe.

*Reggel*

Én keltem fel először ezért felmentem a konyhába és főztem mindenkinek kávét és neki álltam budás kenyeret sütni.
-Vajon Olivér megcsal?Nem tudom...Este se ölelt át...Talán rosszat tettem?-ezek a kérdések futottak végig a fejemben.
-Köszi hogy tegnap kihúztam a témából...
-Nincs mit.-mosolyra húzódott a szám hogy ne lássa hogy fáj...
-Hogy aludtál?
-Jól.És te?-reménykedtem hogy nem veszi észre hogy hazudok.
-Én igen.Berni beszélhetnénk.
-Persze.-elzártam a gáztűzhelyet és mentünk a nappaliba.
-Berni látom nincs valami rendeben közted és Olivér között.-mondta komolyan de én ettől a beszélgetéstől féltem a legjobban.
-Igen igaz,nincs semmi rendben.-mondtam az igazat.
-De mi a baj?
-Én se tudom Bence..,-egy könnycsepp gördült le arcomról-,Olivér elzárkózik..Este nem ölelt át ahogy szokott, nem mondja azt hogy szeretlek, nem csókol, nem puszil meg, nem kérdezi milyen volt a napom..nem értem!-a mondat végére már a könnyeim patakokban folytak.
-Berni én se tudom mi baja van de ki derítem megígérem.-felállt és odajött hozzám meg ölelt.
-Jó reggelt!-a könnyeimet gyorsan letöröltem az arcomról és mosolyogtam és megfordultam Szikivel találtam magam szemben.
-Jó reggelt.-köszöntünk illedelmesen Bennyvel egyszerre.
-Mi volt ez a nagy sírás-rívás?-nézett rám Sziki.Én elkomolyodtam és megráztam a fejem és vissza siettem a konyhába.Úgy döntöttem inkább tovább sütöm a budás kenyeret csak erről ne keljen beszélnem.Később már mindenki az étkezőben ült és csendesen majszolt én a konyhában takarítottam és feltettem a ebédet is.
-Berni miért nem jössz ki?-kérdezte Panni.
-Az ebédet csinálom.Ugye nem akartok ebéd nélkül maradni?
-Olivér nem bírná ki.-nevetett fel Panni én meg csak elmosolyodtam.
-Itt vannak a tányérok.-hozta be őket Olivér a konyhába.Olyan rosszul esett se puszi ,se csók, se ölelés semmi..
-Oké köszi!.-mosolyogtam rá de nem mosolygott vissza.Elkezdtem mosogatni a nappaliban lévő nevetések és hangok beszűrődtek és egyszer csak el sírtam magam felrohantam a szobámba magamra zártam az ajtót és leültem a sarokba.Nem bírtam visszafojtani a sírást.Nem bírom! Hallottam hogy kopognak nem volt erőm megszólalni se nem hogy fel állni.Erőt vettem magamon összeszedtem magam ne hallja a hangomon hogy sírtam.
-Ki az?-tettem fel a kérdést.
-Én vagyok Olivér.Azt szeretném kérdezni hogy jól-e vagy?
-Persze csak magamra öntöttem a forró vizét és át öltözöm.-füllentettem neki.
-Oké siess le!-és halottam hogy el megy.Gyorsan átöltöztem és befutottam a fürdőbe hogy rendebe hozzam az arcom csak mikor meg láttam a tükörképem tudtam hogy nem fogom tudni eltüntetni a sírás nyomait.Lefutottam a konyhába és folytattam a főzést.Mikor bementem a nappaliba nem várt látványtól szemem könnybe borult....