ölelés
Ya Ou mellett keltem nem tudom hogy hogyan és mint de mellette keltem. Mikor én felkeltem ő még aranyosan aludt.
Nehezen ki kószálódtam az ágyból kócos hajamba túrta és mikor az ajtót nyitottam ki Jia Yunt láttam.
-Jó reggelt hát te?-Üdvözlés képen meg öleltük egymást.
-Jó reggelt hát Ya Ou mondta hogy ma jöjjek fel hozzá mert Olivér kórházba van és segítenem kéne neki...-mondta Ya Ou tesója.Le se tagadhatnák hogy tesók.
-Olinál voltál bent?
-Még nem.-hajtotta le fejét hisz nagyon jóba vannak.
-Mindjárt jövök felkeltem Ya Out és akkor elindultok.
-Halihó jó reggelt álomszuszék gyere ki itt az öcsikéd is!-keltettem fel szegényt megdörzsölte a szemét és ki is ment.
-Szevasz öcskös!-és egy pacsit nyomatott az öccsével.
-Na de menők itt valakik..-forgattam meg szemeimet erre összenéztek elindultak felém én egyre jobban hátráltam de végül a fal megállított.Nézésükkel megtudtak volna ölni de erre elkezdtek csikizni én már sikítottam a nevetéstől mire abba hagyták.
-Jia hogy álltok Barbival?-kérdezte Ya Ou. Barbi az én unoka tesóm szoros kapcsolatunk van, mindig mindent megbeszélünk.
-Hát múltkor egy kicsit összekaptunk tényleg csak egy kicsit.
-Min?-ekkor már én kerek szemekkel vártam a választ.
-Hát...Van egy nagyon jó haverom..nála voltunk és buliztunk és én többet ittam a kelleténél és bunkó voltam vele...
-De ugye már minden oké?
-Persze,persze-mosolygott.
*2 óra múlva*
-Éppen a kórház felé tartunk mert elvileg Olivér kómába esett.Ezt nem hiszem el csak velem történik ilyen?Már a sírás határán voltam ezt Ya Ou is észrevette. Mikor megérkeztünk a kórházba mindenkin átrontottam nem érdekelt senki és semmi. Mikor a kórteremhez értem Oli már nem volt ott.
-srácok holvan Olivér?
-Műtik.-válaszolt Sziki szipogva. Odarohantam hozzá és megöleltem.Hirtelen Ya Ou hangjára lettem figyelmes mikor ugyan azt kérdezte mint én. Jiahoz mentem megöleltem mert ő is sírt.
-De miért pont Olivér miért nem én?!-kérdeztem hangosan
-Berni ilyet ne mondj kérlek.-mondta sírva Ya Ou is. Nem sokkal később Benny és Szikora Robi is ott volt.
-Most az a legfontosabb hogy Olivér előtt ne sírjatok ne veszekedjetek vele.Fel kell és fel fog épülni.-mondta Robi miközben könnyeit törölte le arcáról.
*5 óra múlva*
-Doktor úr tudunk valamit Olivérről?-támadtam leén először az orvost.
-Persze!Sikeres volt a műtét de még altatásban van.-válaszolt 1000 wattos mosollyal
-És belehet hozzá menni?-már kezdtem én is mosolyogni
-Persze csak csendben.-ezzel el is ment
-Fiúk belehet menni Olihoz sikeres volt a műtét is csak csendben kell lenni.De én egyet kikötök itt és most!Én bent maradok vele!
-Rendben.-mentek bele a fiúk is.
Mikor beléptem a szobába láttam hogy Olivérből 5 cső lógott ki.
-Te Jézus Isten.-szemeim könnyekkel lettek teli, érezte ahogy a pórusaimba hatolnak.
-Nyugi Berni Oli erős!Túl fogja élni!-ezekkel a szavakkal biztatott Ya Ou, pedig ő se tudta hogy túl fogja-e élni Olivér vagy nem.
-Mindegy srácok menjetek haza.
-Berni ígérj meg valamit.-kisírt szemmel nézett rám Jia Yun-Megígérem bármi legyen az.-feleltem magabiztosan
-Ha Oli felkel hívj fel nem érdekel mennyi az idő csak hívj.-mondta és sírásba kezdett.Szívem szakadt meg Jia Yun olyan nekem mint az öcsém konkrétan.Mire kicsit meg nyugodott elmentek. Csak én voltam és az alvó barátom vagy lehet hogy már nem is a barátom?-ezek a gondolatok cikáztak fejembe.Leültem az ágy melletti székre, kezét megfogtam fejemet kezére hajtottam és sírva mondtam:
-Olivér kérlek ne hagyj itt! Én nagyon szeretlek! Nem tudnám feldolgozni ha itt hagynál! Kérlek adj valami jelet hogy élsz!-már sírva fuldokoltam ekkor.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése