2.rész

Sziasztok! Itt a 2.rész, nagyon örülök mert meg volt a 200 oldal megjelenítés!! Nagyon szépen köszönöm!Jó olvasást! Ölelés :)

-Na mindegy menjünk!

-Igen végül kiderült hogy ő volt…Vége volt az adásnak mentem megint wc-re, hát nem csodálkozom hogy ilyen gyakran hív a természet mert 2 liter Pepsi után… Elindultam a folyosón mikor megláttam Olivért.

-Hé te!,-én erre megfordultam-,Igen te!-és elkezdett futni

-Igen?-kérdeztem

-Figyelj csak  bocsánatot szeretnék kérni…,-végig nézett rajtam és ezt mind liheve mondta-uhh de jól  nézel ki,-megrázta a fejét és folytatta-,bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen bunkó voltam hogy teheném jóvál?

-Hááááát..-huztam az agyát-nem kell nyugi megbocsájtok.-és elkezdtünk nevetni.

-Egyébként én Patocska Olivér vagyok-mutatkozott be.

-Ismerlek-nevettem fel kínomban-, én Patocska Bernadett!-erre mindketten elfehéredtünk.

-Nem lehetsz a tesvérem!

-Az lehetetlen!

-Deha még is?!

-Gyere el hozzánk meg kérdezzük édes apámat..-mondtam igyekezve

-Öhmmm az a baj hogy…..

-Hogy?!

-Nem fogok majd tudni akkor hol aludni-mondta kínosan

-Majd alszolnálunk-mondtam meggondolatlanul

-De csak ha veled alhatok-erre rám kacsintott

*30 percel késöbb

-Sziasztok!-szóltam be apát keresve

-Szia édesem!- hallatszott a nappaliból egy hang

-Apa beszeretnék neked valakit mutatni

-Ő itt Patocska Olivér

-Patocska Attila vagyok!

-Apa az  lehetséges hogy Oli meg én testvérek  lennénk?

-Nem dehogy is! Ez hogy jutott az eszetekbe!?

-Hát nem tudom csak nagyon megilyedtünk…

-Maximum név rokonok lehettek

Erre a szóra mind a ketten megkönnyebbültünk.

-Apa figyelj ma Oli nálunk alszik mert 00:30 van jó?

-Oké.Mutasd meg neki mi hol van.-és rámosolygott Olira

Körbevezettem őt a házunkban.

-Nagyon szép házban laktok de 1 helyet nem láttam-mosolygott huncutul

-Mit?

-Hát a szobádat-kacsintott rám

-Ja , persze..-kaptam a fejemhez

-Itt van az én kis kuckóm.

-De szép.-és leült az ágyamra, én becsuktam az ajtót és oda huppantam mellé.

-Édesanyukáddal szoktál beszélni?

Könnyekszöktek a szemembe szívessen kirúgdostam volna a szobából.. de nem volt erőm,éreztem hogy a könnyek egyre gyorsabban és gyorsabban hullanak a földre mire észbe kaptam őszorossan magához ölelt nagyon furcsavolt de nagyon jól esett, az ölében ültem nagyon sírtam de ezt súgta a fülembe:

-Nyugodj meg nem akartalak meg sérteni, de kérlek ne sírj-csuklott el a hangja

Felnéztem ésegy könnycsepp gurult le arcán.Letöröltem a könnycseppet megöleltemés adtam neki egy puszit.

-Te miért sírsz?

-Mert nem bírom ha miattam sírnak.-csuklott el megint a hangja

-De te butus én nem miattad sírok

-De én hoztam fel..-szipogott

-Jaj de cuki vagy amikor sírsz

Felállt éskisétált a szobámból..Megsértettem… A kapu csattanását hallottam utána. Lefutottam meg keresni őt de sehol nem volt.Haza fele tartottam magam az otthoniak miatt.

-Olivér?-kérdezte apa

-Haza ment mégis-eröltettem egymosolyt az arcomra hogy lássák „békességben” váltunk el egymástól miközben belül összetörtem.-Felmegyeka szobámba-választ nem is vártamki csak fel futottam.

Felmentem Facebookra.Se üzenet se semmi.. Éjfél lehett kilopóztam a szobámból a fürdőbe,ott találtam egy pengét elkezdtem magam vagdosni hirtelen elsötétült minden, a másik pillanatban Olit látom magam elött.

-Te mi a jó szart csináltál?!-kérdezte kisírt szemekkel

Elkezdtem sírni ahogy megláttam.Ide futott és megölelt hosszan biztosan magához szorított

-Miért kellett ezt csinálnodmost mondd meg mi értelme volt?

-Azt hittem elveszítetelek örökké.-elcsuklott a hangom éreztem megint sírásba fogok kezdeni.